Olaszország, Dolomitok
Néhány napos kirándulásunk Dél Tirol dolomit hegyeihez vezetett. Az osztrák –olasz határon lévő dolomit hegység bővelkedik a 300 méter körüli hegycsúcsokban és a magas fekvésű hágókban. A három nap, amit erre szántunk csak arra elég, hogy kissé megismerjük a dolomitokat. Aki szeret túrázni, annak nyáron kifejezetten ajánlott. Az Alpok részét képező hegyvonulat nevét a hegységet alkotó dolomit kőzetről kapta, ami rendkívül gazdag szín világot kölcsönöz a hegyvidéknek.
Dél Tirol olasz történelme csak néhány évtizedre nyúlik vissza. Az első világháború végéig a Habsburgok uralma alatt állt. Így gyakorlatilag minden helyiségnek ma is használatos az olasz mellett a német elnevezése is használatos.
Első nap Ausztria felől érkeztünk a Lago di Braies (Pragser Wildsee). A jégkorszak után kialakult tó Dél Tirol egyik legszebb (de talán mindenképp az egyik leglátogatottabb) tava. A 30 hektáros türkizkék vízfelületet hatalmas hegyek veszik körül. A tavat egy kellemesen bejárható majdnem 4 km hosszú túraútvonal veszi körül. A tó jól megközelíthető, a bejárat mellett hatalmas parkolókkal (és rengeteg látogatóval).
A tó körüli séta után útban Cortina d’Ampezzo felé két tónál terveztünk rövid megállót: a Lago di Landro (Dürrensee) és az 1745 m magasan fekvő Lago di Misurina tavaknál.
Második nap a dolomitok talán legismertebb pontjához, a Tre Crime di Lavaredo (Drei Zinnen) sziklatornyokhoz vezetett. A Misurina tótól indulva egy szerpentin vezet fel az Auronzo menedékházig (2333 méter magasságban). Az innen induló kavicsos túraútvonalon lehet körbe járni a közel 3000 méter magas sziklatornyokat.
Harmadik nap a Cortina d’Ampezzótól nyugatra fekvő Falzerego hágóhoz mentünk. Az első világháború osztrák-olasz frontja mentén a Lagazuoi hegybe az olaszok beásták magukat. A Falzeregó útról kabinos felvonóval érdemes felmenni a 2800 m magasságban lévő Rifugio Lagazuoi menedékházhoz. A tetőn is érdemes egy sétát tenni, de a visszautat mindenképp célszerű a hegyivadászok útvonalán megtenni. Mivel ennek az első fele a hegy gyomrában kialakított járatokban vezet, így mindenképp célszerű a parkolóban védősisakot és sisaklámpát kölcsönözni. A belső járatok érintik a szállásnak kialakított barlangokat, lőszer tároló helyiségeket, de a lőréseken keresztül is fantasztikus kilátás nyílik a dolomitokra.
Az út nem igényel hegymászó tudást, de a változó járat magasságok és a néhol csúszós aljzat miatt figyelmet igényel (magam is jó nagyot estem ráadásul a drága családom hátra hagyott- ami háborúban szigorúan elítélendő).
Utolsó napokra elhagytuk a dolomitokat és néhány napot Lido di Jesolo-ban töltöttünk. Szerencsére a Hotel Picobello gyakorlatilag Jesolo végén, közvetlenül a Piave tengeri torkolatánál volt. Így egyáltalán nem volt már tömeg. Egy kötelező nap még Velencében a turista áradatban és vége is az egy hétnek.
