a

Papp Gézáné

Születési hely, idő 1941.06.26.
Leánykori név Demkó Katalin
Iskolai végzettsége okl. matematik-fizika szakos középiskolai tanár
Tantárgyai matematika, fizika
Munkaviszonya 26 év
Elhunyt: 1992.09.30.

Édesapja a Batthyány grófi birtok intézője volt. Születésekor családja Mosonmagyaróváron élt, ide kötötték kisgyerekkori emlékei. Példaképét, szeretett édesapját gyerekkorában elveszítette. Az apa fájdalmas hiánya felnőtt életében is kísérte. Egyetlen testvére, István bátyja pótolta valamelyest a veszteséget. A hozzá fűződő mély, szeretetteljes, bizalmas kapcsolata végigkísérte életét. Az apa elvesztését a család egzisztenciavesztése követte azzal a méltatlan, Horváthkimlére történt kitelepítéssel, melyet soha nem tudott feldolgozni. Édesanyja emberfeletti küzdelme, valamint a nagy család tartást biztosító háttere, az anyai nagynénik segítő jelenléte tette lehetővé, hogy emberekbe vetett hitét megőrizve példaértékű személyiséggé nevelkedjen.

A Mosonmagyaróváron megkezdett általános iskolát kitűnő eredménnyel Horváthkimlén fejezte be 1955-ben. Középiskolásként visszakerült szülővárosába, tanulmányait a Veres Pálné Gimnáziumban folytatta. Budapestre édesanyja is követte. Ezzel lezárult családjuk vidéki élete, de soha nem érezte magát fővárosi polgárnak. Egyszer, már tanárként, beteg édesanyja hívására visszaköltözött Budapestre, de felnőtt életét a fővárostól távol építette fel.

Matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomáját a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerezte meg 1966-ban. Egyetemistaként vette kézbe dr. Tuskó Lászlónak, az erdészeti technikum igazgatójának 1966. március 15-i keltezésű, Sopronba hívó levelét. Ez a levél hozta az újabb sorsdöntő fordulatot életében, hiszen elfogadta a felajánlott -levelező tagozatra történő- tanári kinevezést. 1970. augusztus 1-jén nevezte ki az erdészeti technikum és szakközépiskola igazgatója újból az iskola tanárává (közben két tanévet egy budapesti általános iskolában tanított). Édesanyja halála után visszatért Sopronba, ahol – levelező tagozati tanári munkájának elismeréseként- örömmel fogadták a nappali oktatásban.

Ugyanebben az évben férjhez ment Pap Gézához. Egy kiegyensúlyozott, tartalmas életszakasz várt rá ettől az időtől. Négy gyermeke született. 1971-ben Zoltán, 1973-ban Géza, 1974-ben pedig a lányok, Katalin és Eszter. A gyerekek születése és a nagy család új feladatai iskolai munkatempóját nem változtatták meg. Férje mindenben segítő támogatása, nevelési elvei azonosuló szemlélete hozzásegített ahhoz, hogy nagycsaládos anyaként sem várt engedményekre, munkahelyi kedvezményekre. Nem lehetett ez egyszerű egy zömmel férfiakból álló, a férfias elvárásokat természetesnek tartó testületben. Szívóssága, erkölcsi tartása lett tekintélyének alapja. Rövid idő alatt elérte, hogy idősebb férfi kollégái is hallgattak szavára, mérvadóvá vált véleménye. Tantestületi értekezleteken és óraközi szünetekben egyre többször hallatta elképzeléseit. Nyíltan kiállt mindenért, amit fontosnak érzett, és mindazok érdekében -legyen kolléga vagy tanuló- akinek szüksége volt segítségre. (Nem volt ez olyan természetes az akkori, ma már nehezen elképzelhető politikai helyzetben!)

Soha nem vágyott funkciókra. A testület határozott kérésére mégis elvállalt pozíciókat, belátva, hogy eredményeket számos esetben csak így lehet elérni. Előbb MEDOSZ alapszervezet elnöke, majd titkára lett. (ezzel az iskola vezetőségébe került) Ezen funkciók betöltése még inkább arra késztették, hogy személyes érdekeit figyelmen kívül hagyva, a kisgyermekei neveléséhez járó juttatásokat se vegye igénybe. (Az utókor bűnbánata már kevés, akkor meg senki nem figyelmeztette arra, senki nem erősítette meg abban, hogy a saját érdeke is érdek! Sajnos költői kérdés, de vajon köztünk lehetne-e még, ha bizonyos terheket mások cipelnek helyette?)

Tanítványa érdekeit ifjúságvédelmi felelősként képviselte. Az árva, félárva gyermekek sorsa különösen megérintette, a nehezen kezelhető fiúk védelmezője lett. Számos, ma már szinte legendává vált történet kering érettségi találkozókon erről a munkájáról. (kórházi látogatásairól, süteményeiről, a szórakozóhelyeken történt aggódó ellenőrzéseiről, a fegyelmi tárgyalásokon való “védőügyvédi” szerepéről.)

Kivételes módszereit, következetességét négy osztály élvezhette a szakórákon kívüli nevelésben. Osztályfőnöke volt az 1971., az 1979., az 1984., és az 1988. év szeptemberében induló első A osztályoknak.Osztályainak tanulói kereshették az iskolához közeli otthonában is sürgősnek vélt problémáik gyors rendezésének reményében. Aktívan kihasznált minden lehetséges nevelési eszközt. Otthoni teendői sem tartották vissza abban, hogy osztályai minden egyes tanulmányútján részt vegyen. Két alkalommal külföldi, két hetes gyakorlatot is szervezett tanulóinak. 1982-ben Stralsundba, 1986-ban pedig Trutnovba kísérte osztályát. Itt a szakmai vezetést ellátó Hegedűs Antal illetve dr. Firbás Oszkár erdőmérnök kollégák elismeréssel adózva nyilatkoztak szakmailag is kiváló szervezési, nevelési tevékenységéről.

Következetes, szigorú, emberséges tanár hírében állt tanítványai körében. Volt tanítványai kiváltságos szerencsének tartják, hogy tanítványainak tudhatják magukat. Szaktrágyai – a matematika és a fizika- egyaránt felvételi tantárgyak voltak a szakirányú egyetemen. Ennek felelőssége egész munkáját áthatotta. Maximalizmusa humánummal párosult, módszerei, elvárásai áttekinthetőek voltak, így tanítványai mindig is elfogadták a magas mérce szerinti teljesítés szükségességét.

Sok munkája mellett is maradt energiája a naprakész önképzésre, továbbképzésre. 1982-ben kiváló minősítéssel végezte el a matematika komplex gyakorlati szemináriumot. 1985-ben az esztétikai komplex tanfolyam kiváló minősítését szerezte meg. Kapott elismerést szakszervezeti tevékenységéért (ezt nem értékelte különösen sokra, azt éreztetve, hogy nem az őt kitüntetőkért, hanem kollégáiért dolgozott.)

Őszintén örült a Kiváló tanári munkájáért miniszteri kitüntetésnek, különösen pedig az iskola által alapított, a tantestület véleményén alapuló Az iskola kiváló pedagógusa kitüntetésnek.

Fájdalmas tény, hogy a sors alig jutalmazta kiváló életművét. Kis elégtétel, hogy megélhette, kisebbik fia is matematika-fizika szakos tanárnak készül. Gyermekei diplomaátadásán igen, házasságkötésükön azonban már nem vehetett részt, egyik unokáját sem tarthatta kezében. Példátlan erővel viselte súlyos betegségei terheit, emberségből, példaadásból kiválóra vizsgázott az utolsó felvonásban is.

Személyisége mindenre figyelő kedvessége itt maradt iskolánk falai között, hat ránk, kik vele dolgozhattunk, kik barátai lehettünk, de hat az utána, az utánunk jövőkre is. Ő mindannyiunk Katája, kire a később jövők is emlékeznek.

Horváth Lucia