Image Alt

Szicília

Néhány napos szíciliai utazásunk a sziget déli részén fekvő barokk kisvárosok és az Etna felfedezésére szorítkozott.

A XVII. század végi földrengés után a sziget déli részén fekvő városokat teljesen újjá kellett építeni. Ezek a kisvárosok az szicíliai barokk stílusban újultak meg, melyek többnyire a világörökség részét képezik.

Ezek közül a három nap alatt Taormina, Catania, Siracusa és Noto városait néztük meg.

Utazás

Catania repülőtere nagyon közel van a belvároshoz. Az Alibus helyi járatos busza közvetlenül a reptér elől indul és néhány euroért negyed óra alatt elérhető a belváros (mint utóbb kiderült gyakorlatilag ez volt a legdrágább tömegközlekedés, amit igénybe vetünk).

Az Etnát és a városokat is tömegközlekedéssel terveztük megközelíteni. Összességében úgy ítéltem meg, hogy az autóbérlés legnagyobb kockázata, hogy Szicíla nagyobb városaiban gyakorlatilag lehetetlen parkolót találni. És ebben összességében nem is csalódtam, mert a zebrától kezdve mindenhol parkoltak, ahol volt egy autónyi hely. Ráadásul a tömegközlekedés nem annyira lassú, hogy vállalhatatlan lenne és kimondottan olcsónak mondható. Mi többnyire az Etnabus társasággal mentünk (Catania központi pályaudvarán itt van az iroda: Via D’Amico, 187, 95129   link  https://www.etnatrasporti.it/)

 

Catania

Miután a szállásunk a dóm tér mellett volt, így minden reggel és este is elidőztünk itt egy-egy órát. Az igazi Szicília megismeréséhez amúgy is elengedhetetlen, hogy a helyi piacokat bejárjuk. Catania annyiban szerencsés, hogy a főtér mellett van pár méterre a halpiac (nem csak kizárólagosan halat árulnak), ami reggelente szinte áthatolhatatlan a tömegtől és este pedig egy teljesen más arcát mutatja a sok-sok vendéglővel, bárral.

Taormina

Korán reggel érkeztünk meg Catania-ba és a szállás elfoglalása után Taorminába igyekeztünk. Minden nap a központi pályaudvarra mentünk, ahol gyakorlatilag az összes busztársaságnak van megállója. Ez Catania főterétől kb. 20 perc gyalog, de érdemes innen indulni, mert általában az a tapasztalat, hogy nem állnak meg minden utcasarkon a buszok (emiatt nem is sokkal lassúbb ezekkel közlekedni, mint autóval), így nem könnyű az egyes megállóhelyeken kiigazodni. 50-60 km-es távolságot gyakorlatilag szűk egy óra alatt és kb. 4-5 euro díj ellenében lehet megtenni.

Taormina közvetlenül az Eta lábánál fekvő hangulatos kisváros. Fő nevezetessége a görög színház, amit még a görögök építettek i.e. a 3. században. A színházban egy kicsit nekem fura volt, hogy a mobil lelátórészeket nem bontják el és ez így egyben talán túlzottan is illúzió romboló. A kilátás viszont páratlan a színházból a tengerre és az Etnára.
Taormina szűk főutcája a Corso Umberto. Gyakorlatilag tele turistával és üzletekkel.

Etna

Autó nélkül az Etna megközelítése tűnt a legkevésbé biztosnak tömegközlekedéssel, de ide is fel lehet jutni rendszeres járattal. Ráadásul kb. tized áron, mintha a Catania-ban lévő turistabuszok valamelyikére száll fel asz ember. Megint a központi buszpályaudvarról indultunk, de most az AST busztársasággal (iroda: Via Don Luigi Sturzo, 236, 95131 link) mentünk. Minden nap reggel (fél kilenc) megy egy (vagy kettő) járat fel az Etnára és délután fél ötkor jön vissza a busz. Mindössze 3 euro volt a díj a több, mint egy órás útra. Több kommentet olvastunk, hogy jó előre ki kell menni a buszhoz, mert ha nincs ülőhely, akkor nem engednek már fel. Nálunk egy busz nem lett volna elég, de végül is beálltak egy másikkal is és így már mindenki eljöhetett. Azért főszezonban lehet nem ennyire egyszerű a helyzet.

A busz egyedül Nicolosi-ban tartott egy fél órás szünetet. Ez a szünet egyébként pont jó volt, hogy a megállóval szemben lévő kávézóban egy reggeli kávét és péksüteményt elfogyasszunk (mindenképp érdemes, kimondottan nagy volt a választék és olcsóak az árak).

A busz a Rifugio Sapienza parkolójáig vitt fel. A parkoló környékén is több krátert lehet megnézni, ha csak kevés idő jut az Etnára. A parkolótól libegővel lehet felmenni a 2500 méter magasságban található bárhoz. A libegő 30 euro, amit érdemes azért használni, mert igencsak meredeknek tűnt a kötélpálya alatti gyalogút. A felső bárból viszont nem érdemes a helyi buszokkal továbbmenni (mindenkire a drágább, 70 euro-s kombinált jegyet akarják rásózni az induló állomásnál), mert egy megállóval 10 perc alatt megy fel a busz a felső pontra, ahonnan viszont nem lehet továbbmenni. Ez az út kényelmes gyaloglással sincs egy óra. Mivel ott jártunkkor nem engedtek senkit tovább a buszos felső állomástól, így nem sok értelme van buszozni, ha azután meg nem lehet semmit csinálni. Bár néhányan azért letértek az útról korábban, de az Etna csúcsa felé tovább vezető út mellett rendőrök is álltak.

Amire érdemes még figyelni az az időjárás. Nekünk szerencsénk volt, mert délelőtt jó idő volt, napsütés. De délutánra egy pillanat alatt felhőbe borult az Etna, amikor a felső részről gyakorlatilag alig látni valamit.

Noto

Miután első nap jó időben tudtunk elmenni az Etnára, így másnap egy hosszabb napot terveztünk Noto és Siracusa meglátogatására. Reggel indultunk a buszpályaudvarról az Etnabus társasággal és körülbelül másfél óra alatt értünk Noto-ba (ami 100 km Catania-tól és kb. 8 euro volt). A busz Noto főutcája mellett áll meg (és innen lehet továbbmenni Siracusa felé is), ahonnan pár perc gyaloglással lehet elérni a Corso Vittorio Emanuelle főutcát. Noto kellemes meglepetés volt, mert bár mindenki Taorminát és Siracusát emlegeti, szerintem sokkal egységesebb, szebb Noto kisvárosa. Jóval kevesebb a turista és sokkal hangulatosabb mellékutcái vannak, mint az előbb említetteknek. Mindenképp érdemes felmenni a Chiesa di San Carlo al Corso templom teraszára, mert nagyon jó a kilátás a főutcára és a városra.

Siracusa

Kora délután indultunk Noto-ból busszal Siracusa-ba, illetve annak Ortigia negyedébe, ami szintén a világörökség része. Ortigia egy sziget, közvetlenül Siracusa belvárosa mellett. Néhány óra alatt jobbára csak átrohanni lehetett a negyeden érintve a főbb látványosságokat. A dóm tér és környéke a szűk utcákkal hangulatos, de nem találtam szebbnek mint Noto belvárosát. Az eléggé illúzióromboló tud lenni ha görög emlékművekbe vasbetont erősítést tesznek:(

 

Alábbiakban linkelek néhány videó Szicíliáról, hogy még több kedvet kapjon meglátogatni Olaszország legdélebbi vidékét.

.

Play
Play
Play