Erdély

Erdélyi körút

Eredeti tervünkben egy nagyobb körút szerepelt, Szováta-Gyergyószentmiklós-Csíkszereda-Segesvár-Torda megállókkal. Pár évvel korábban egy napot megálltunk Bulgária felé menet Szebenben és akkor megfogalmazódott, hogy egyszer kellene szervezni egy székelyföldi túrát is. A 800 km távolság kicsit ijesztő volt de végül rászántuk magunkat. Igaz, mint a magyar román határon kiderült, Magyarországot nyugat felé lényegesen könnyebb elhagyni, mint kelet felé. A semmiért várakoztunk kb. egy órát egy kihalt határátkelőhelyen, de végül sikerült vennünk az akadályt és hamarosan megismerkedhettünk Erdély partiumi területeivel.
Az első szállásunk Szovátán volt és innen terveztük megnézni még Parajdot is.

Parajd

Parajdon a sóbányát és a Parajd melletti sószorost szerettük volna megnézni. Az időjárás nem volt túl jó, szinte bármelyik pillanatban eleredhetett volna az eső, ezért a sószoros meglátogatása gyakorlatilag egy erőltetett menet lett és így is épp csak nem áztunk meg. Így igazán a sósziklák fehérségét sem nagyon tudtuk többnyire megnézni, mivel az esős, párás időben a páratartalom miatt eléggé szürkék voltak az agyagréteg alól előbúvó sóformák.

A sóbánya nekem meglehetősen nagy csalódás volt. Tulajdonképpen egy nagyon nagy terem gyakorlatilag, ahova busszal visznek le. Inkább az az érzésem volt, hogy a föld alá tettek egy játszóteret és kb. ennyi. Persze lehet, hogy azért az sokat számított, hogy a Wieliczka sóbányája (Lengyelország) talán Európában is egyedülálló és azt nehéz lehet felülmúlni.

Szováta

Szováta szépen kiépített üdülő város. Fő nevezetessége a Medve-tó, mely Európa legnagyobb heliotermikus tava. A sóvidéken több sós- és édesvizű tó is található. Az időjárás sokat nem változott Parajdhoz képest. Ennek az az egy előnye volt, hogy így a tónál alig volt fürdővendég és mivel nekünk meg nagyon sok időnk úgysem volt, szinte magunk úszkálhattunk a sós vízű tóban.

Gyergyószentmiklós

Harmadik nap Szovátáról Gyergyószentmiklósra vezetett az utunk. Miután megérkeztünk első utunk a helyi kórházba vezetett. Az Ildi már az első napon rosszul érezte magát, de mire Gyergyóba értünk már eléggé rosszul volt. A kórházban nagyon segítőkészek voltak, ügyeletese orvost kellett hívni (pont vasárnap este volt) és megpróbálták megfejteni a betegségét. Magyar kórházakhoz képest két érdekesség volt az egyébként nem rossz állapotú kórházban. Egyrészt nem rohangálhatott boldog-boldogtalan az intézményben és belépni is csak a cipőre húzott védő papucsba lehetett.A rendszeres, permetezővel való fertőtlenítés nekem a kilencvenes éveket juttatta eszembe, amikor egyszer Görögország felé haladva a Szerb-Macedón határon a buszt “papíron” belülről ugyanígy fertőtlenítették (pár márkáért természetesen csak imitálták).

Miután az orvosok műteni szerettek volna -mi pedig nem szerettük volna az ottani műtétet-, így átterveztük a programunkat. Hétfőn így hárman elmentünk megnézni a Szent Anna tavat, a Mohosi lápot és a Tordai büdös barlangot, amíg a gyulladáscsökkentőkkel az orvosok saját felelősséggel kiadták az Ildit.

 

Szent Anna-tó

Miután egy napunk maradt, így úgy döntöttünk, hogy egy nagyobb körrel megnézzük azokat a fontosabb látványosságokat, amelyek viszonylag közel vannak egymáshoz. Így Csíkszeredáig autóztunk hármasban először a Szent Anna-tóhoz.
Szent Anna-Tó

A Csomád hegycsoport kihunyt vulkánjának a kráter tava a Szent Anna-tó, mely vizét a lehulló csapadékból kapja. A tó vízszintje folyamatosan csökken, részben a feltöltődés következtében. Közép-Európa legfiatalabb épen maradt krátertava.

Mohos tőzegláp

A Csomád hegység egyik krátermaradványa a Szent Anna-tóhoz hasonlóan. Területe jóval nagyobb volt, de a feltöltődés következtében a felszínét ingoványos mohatelep, a korabeli nagy kiterjedésű tóból csak néhány tószem maradt.. Csak kísérővel látogatható a terület.

 

Békás-szoros és Gyilkos-tó

Kedden még közvetlenül a hazaút előtt -ha már 900 km-t autóztunk-  megnéztük a Gyilkos tavat és a Békás-szorost. Tulajdonképpen szinte az autóból, mert jóformán annyi időnk maradt, hogy néhány képet csináljunk (meg vegyünk egy kis pálinkát:) ).

Erdély egy kicsit csalódás volt nekem. Bár gyerekként többször jártam, de sokkal nagyobb talán a látványosságok PR értéke, mint amit valójában tud mutatni. Egy kis állami támogatás, EU-s pénz ráférne a nagyobb városokra (főleg a főtereire). Az emberek kedvessége és érdeklődése meglepett egy kicsit, ez sajnos itthon már jobban eltűnőben van.
Végül egy perforált vakbéllel és néhány élménnyel értünk haza a nyaralás 5. napján.