Horgász verseny 2012
Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert eltekintve a pár perces esőktől kellemes meleg volt végig. A nagy szárazság miatt ennek a tónak a vízszintje is eléggé megcsappant, de ettől függetlenül bíztunk a sikeres horgászatban.
Idén főszakácsot cseréltünk, mert a Lódarázs pókok gyűjtése, vagy egyéb elfoglaltság miatt nem tudott jelen lenni, a Soós pedig horgászat mellett nem vállalta a főzést. Így univerzális emberünkre, a Bitára maradt a vacsora elkészítése.
Szerencsére a háziak segítettek neki, így azért ha nehezen is, de megbirkózott a feladattal.
Miután kicsit megkéstünk, így egyből megindultunk a ház melletti kis öbölhöz horgászni. Sajnos az eredmény elég lehangoló volt, mert sikerei leginkább a Prenesznek voltak, aki a darabszámra utazott és egymás után kapkodta ki a kapitálisabbnál kapitálisabb naphalakat. Míg neki gyűltek a skalpok, addig nekünk csak a várakozás maradt, amit maximum egy-egy üveg bor elfogyasztása tett elviselhetőbbé. Miután minden fellelhető csalit eredmény nélkül kipróbáltunk, végső elkeseredésemben otthagytam az öblöt és a nyílt vízen próbálkoztam.
Eleinte itt sem sok sikerünk volt (időközben csatlakoztak hozzám a többiek is), de este nyolc körül a Soós megakasztott egy halat. Eléggé szorosan voltunk és a hal a part előtt nem sokkal kicsit megkeverte a zsinórokat és ez megtévesztette a Bita fiát, aki kapásnak vélte a hal mozgását és bevágott… Az eredmény lehangoló lett: elszabta a Soós zsinórját és így eltűnt a hal. Már soha nem tudjuk meg mekkora volt, de az biztos, hogy rohamosan hízott: Soós szentségelése mellett az első perekben 2-3 kilós volt, 5 perc múlva már négy, mire lejöttek a többiek a hangzavarra, arra már tízkilós elengedett hal maradt a vízben a fő horgász szerint.
Aztán megtört a csend és egymásután fogtam két kisebb pontyot, majd -miközben a Soós a háznál volt- megakasztottam egy nagyobbat is. Megakartuk tréfálni a Soós, hogy felakasztjuk a horgára a halat, de sajnos a parttól pár méterre leverte magát a hal a horogról. A Soós kiszedett botját aztán a saját csalimmal és etető anyagommal felcsalizva visszadobtam, hogy mire leér ne vegye észre a turpisságot. Tíz perc múlva aztán megjött a botjára a kapás és a Yeti akcióba lépet: nagy küzdelmek árán kifogta a -szerinte- győztes pontyot. Mindenesetre a harmadik hal arra jó volt, hogy rájöttünk mi a menő csali, így az ananászos pellettel horgásztunk tovább. Bita különítmény közös erővel még kihozott egy szép példányt míg itattam magam a háznál. Igaz, hogy háton-hason csúszva kellett küzdeni a Bimotának, hogy a fia előtt takarítsa a terepet, de a siker sem maradt el, mert a nap legnagyobb hala került a partra.
Összességében eredményesen zártuk a napot és a versenyünk értékelésem szerint teljesen demokratikus módon ért véget. A Pernesz fogta a legtöbb halat, a Bita fia a legnagyobbat én súlyra legtöbbet (mondjuk ez necces, mert a két ponty csak kicsivel lehetett több a Deli halánál), a Soós pedig a legnagyobbat engedte el a 10 kg-os méretével:)
11 órára a halak elültek. Kis eszmefuttatást halhattunk a Soóstól az „öndöglő” lófajtáról. Szerinte létezik ilyen és az a tulajdonsága, hogy addig fut, míg meg nem döglik. Én sajnos nem hallottam soha erről a fajtáról és a mindentudó google is gödöllőinek értelmezi az öndöglőt, de nyitva áll az információra éhes olvasók előtt a Soós féle fajta tudományos leírása.
11-kor befejeztük a horgászatot és az időközben erőteljes éneklésbe kezdett társasághoz csatlakoztunk. Másfél órát még bírtuk, aztán berekesztettük a 2012-es horgászversenyünket.
Szerintem a tavalyihoz hasonlóan tartalmasan tudtuk eltölteni a mostani találkozót is és bár egyesek szerint síversenyt is kellene rendezni, azt hiszem valószínűleg a 25 éves találkozón tudunk összejönni legközelebb.