Eredetileg csak Koppenhága volt az úti cél, de a dániai szállások olyan drágák, hogy végül arra jutottunk egyszerűbb lenne Malmöben megszállni és a két város között rendszeresen járó gyorsvonattal közlekedni. Ráadásul a reptér épp félúton van Koppenhága és Malmö között, ahol a két város között közlekedő vonat természetesen megáll.

Egy napot így Malmöre is szántunk

Koppenhága

Dánia sem különbözik a klasszikus északi országoktól. Tisztaság, rendezettség igen magas életszínvonal. Ami talán a legfeltűnőbb, az a közlekedés. Nincsenek dugók, a széles utcákon teljes sávot kapnak a kerékpárosok. Igaz lehet is találkozni velük. Egy-egy közlekedési lámpánál tucatjával állnak és legalább kétszer annyi kerékpárost látni (sőt, ez talán nem is túlzás), mint autóst. A kerékpár minden formájával, összeépítésével lehet találkozni.

A másik érdekesség, hogy a várost komoly csatornarendszer veszi közre, amit turista hajók tömege vesz igénybe.  Koppenhága nevezetességei nagyrészt a belvárosban találhatóak (ld. mellékelt térkép), gyalog is könnyedén elérhető valamennyi. Kivéve A kis hableány szobrát, amiért egy kicsit többet kell gyalogolni. De ez a gyaloglás is megéri. Nem annyira  szoborért, hanem mert a városban rengeteg nagy park van. Tehát nem elég, hogy minimális az autóforgalom, de még a belváros környezetében is több nagy parkot lehet találni.

Malmö

Svédország és különösen Malmö egy a magyar propagandát fogyasztó állampolgárnak maga lehet a pokol a gondolataiban. Ha Malmö a pokol, akkor nem tudom mi lehet vajon Budapest VIII. kerülete szerintük?

Mindenesetre Malmö ugyanolyan rendezett, nyugodt város, mint bármelyik északi város. Talán egy fokkal több a nem original szőke, kék szemű svéd. És még koldussal is találkoztam. Furcsa is volt. Ugyanakkor valahogy az volt az érzésem, hogy itt sem nehezebb az élet, mint bármilyen északi városban. Tágas utcákon alig van autós forgalom, sok a kerékpáros, hatalmas parkokban lehet kikapcsolódni. Végtelenül nyugodtnak tűntek az emberek mindkét országban. Malmöben még egy nagyon érdekes különbség volt az itthoni viszonyokhoz képest: a választások. Pont országos választást tartottak azon  a hétvégén, amikor ott jártunk és ha nem futok bele egy szavazókörbe, akkor talán észre sem veszem ezt. Nulla óriásplakát, villanyoszlopon lógó hirdetés. Malmö főterén volt a politikai pártoknak letéve egy-egy –hasonló nagyságú, 4-5 négyzetméteres- bódéja. Ennyi volt a politikai kampány. Illetve még az, hogy a szavazókör bejáratánál a pártok képviselői még átadhattak ismertető anyagot a szavazni igyekvőknek.

A szélsőjobboldal előretörését várták, ami nem jött be. Talán azért, mert ezekben az országokban elfogadják azt, hogy a magasabb jövedelműeknek nagyobb arányban kell részt vállalniuk az állam terheiben és a befizetett adót kevésbé lopják el, mint máshol. Így aztán széles a szociális háló és bár meglehetősen drágák ezek az országok, a hálón áthullani nem olyan könnyű.