a

Montenegro

2015-ben a nyári cél Montenegro, Herceg Novi. Magyaroknak messze nem olyan népszerű, mint Horvátország, amiben talán közre játszik az is, hogy nincs túl közel. Horvátországon keresztül több, mint 1000 km, Bosznia-Hercegovina meg eléggé ismeretlen és a nem olyan régi emlékű balkáni háború miatt talán jobban tartanak is az autósok az országtól.

Kellemeset csalódtam. Az utak jók és azt leszámítva, hogy nincs autópálya jól lehet haladni.
Ha az idő engedi érdemes megállni, legalább Mostarban. Mostar talán a leghíresebb városa, ami leginkább az UNESCO világörökségi listáján szereplő Öreg hídnak köszönhető. A hidat a Jugoszlávia felbomlása után kezdődő polgárháborúban a horvátok felrobbantották. Helyreállítás magyar segítséggel megtörtént. Talán egyetlen “szépséghibája”, hogy az eredetileg 1566-ban épített híd így elég újnak tűnik (a Neretvából kiszedték a berobbantott híd elemeket).

A híd környéki óvárosban hangulatos bazársor található. Parkolás viszonylag egyszerű, gyakorlatilag irányítanak az egyes parkolókba. Ennek ellenére abszolút nem a lehúzás megy, minden megfizethető. Boszniát nem tanulmányoztuk az út tervezése során, így nem is néztük különösebben meg mit lehetne megnézni. Utólag talán érdemesebb lett volna Jejce városát megnézni pár órában és Mostarban egy napot eltölteni.

Mostraból a Neretva völgyén keresztül mentünk tovább előbb Horvátországba, majd Montenegróba. A Neretva völgye jól autózható, az egyetlen gond a sok határátkelő. Itt azért elég sok időt lehet veszíteni, mert a horváth-bosnyák-montenegrói határőrök nem feltétlen rugalmasak. Mi emiatt egyébként másik úton mentünk hazafelé (Horvátországot kihagyva), de az talán kevésbé volt szép. Montenegro kellemes meglepetés volt. Herceg Noviban és környékén végig kiépített tengerparti sétány, ahol egymást követték a bárok, éttermek. A tengerpart ugyanolyan, mint Horvátországban (főleg sziklás), emiatt talán kisgyerekeseknek nem a legjobb (bár helyenként volt kavicsos strand rész is).

Az emberek kedvesek, nem éreztem azt, mint Horvátország néhány részén (főleg az Isztrián), hogy a turista csak púp a hátukon. A hivatalos fizetőeszköz az euro és gyakorlatilag magyar árak vannak, vagy talán még olcsóbb is szinte minden. A szállodánk a Sun Resort volt, ami elfogadható mind árban, mind minőségben. Külön tengerparti rész tartozott hozzá (egyébként a parton volt, csak a sétány választotta el), napágyakkal.

Herceg Novi közelében több látnivaló is van, így nem kell csak a tengerparton heverészni. Viszonylag közel található a Kotor és Dubrovnik, illetve a partról rendszeresen indulnak kisebb hajókkal kirándulások is. A hajós kirándulás kicsit átvágás volt (annak legalábbis, aki nem szeret napozni és fürödni annyira). A kis hajó a Mamula sziget (ami börtön volt) és a kék barlang érintésével ment Anjic-ig. Ez egy isten háta mögötti falunak sem mondható település, ahol semmit nem lehet csinálni a strandoláson kívül. Mondjuk a hajósé volt az egyik bár a háromból, úgyhogy megértem, hogy lelépett és öt óra múlva jött vissza.

Kotor Montenegró legnagyobb öblében fekszik. A fő nevezetessége a Szent János erőd, ami 260 m-es tengerszint feletti magasságával nem tűnik komolynak, de az 1500 lépcső az nem kevés, amit meg kell mászni, ha valaki fel akar menni. Ajánlott reggel menni és minimum egy liter vízzel elindulni. A kilátás viszont nagyon jó a kotori öbölre.

Nagyon közel van Dubrovnik is. Horvátországi nyaralások során általában kiesik, mert eléggé távol van a közelebbi üdülőhelyektől. Dubrovnik is a világörökség része és már nyoma sincs a jugoszláviai polgárháborúnak. A parkolás kicsit nehezebb (érdemes parkolóházat keresni) és az árfekvése sem mérhető Montenegróhoz. Az óvárost körül ölelő várfalon gyakorlatilag körbe lehet járni a világörökségi oltalom alatt álló részt.

2015.