A húszéves érettségi találkozó sikerén felbuzdulva elhatároztuk 2008-ban, hogy évente összefutunk egy hétvégére. Szerencsére ez a fogadalom nem maradt ígéret és első alkalommal Horváth Józsi barátunk (alias Lódarázs) vállalta a szervezés fáradalmait.

A kemény mag- mint mindig- megjelent a Kisbér melletti erdők mélyén, ahol -mint ahogy a képek majd mutatják- a térerőtől elzárt világban sikerült fellelnünk a Yeti-t is. Megfigyeléseink alapján a Yeti Hungaricus messzi távoli őseitől eltérően szeret fürödni és élvezi az ember közelségét. Felfedezésünket eljuttattuk a National Geografic részére is, de az átütő siker egyenlőre elmaradt.

Mi mindenesetre nem csüggedünk és a bizonyítékokat itt is a nagy nyilvánosság elé tárjuk.
Következő évben a vadregényes Kisbéri tájaktól eltérőn kapitalista nagyvadaknak érezhettük magunkat (Szimicseknek és a Pekárnak köszönhetően). Sőt talán többnek is, mert bizony nekünk jutott a vadászház, nekik meg a panzió. Hiába no, a mérnök urak mérnök urak:)

Személy szerint sajnos én az első nap brutalitásáról lemaradtam, de a szombati napi programokra -legalábbis nagyrészére- már odaértem a de Gaulle-lal. Átmozgató kirándulás a félelmetes Roburral (azt hiszem az) kis tábori foci és máris jólesett a kiszolgáló személyzet főztje. Estére félig-meddig megfáradva már csak egy újabb Real vereség jöhetett a 2010 tavaszi El Clásico-ból.