a

Tengeri körút

Vannak dolgok, amiket az idők során nem lehet megúszni. Így volt ez, amikor az erdőmérnöki kar erdőrendezéstan tanszékén egyest kapott az egész évfolyam. Az oktató szerint nála ez olyan volt, mint a védőoltás. Egyszer mindenki megkapja…

Így voltam én is a tengeri hajóutakkal. Évekig ellenálltam, de miután mindenki azt mondta, hogy ez milyen szuper, meg mekkora nyereség, hogy rövid idő alatt több várost is meg tudsz nézni, így már nem nagyon volt választási lehetőségem. Mennem kellett.

Úgyhogy a 2014-es családi nyaralás egy Földközi tengeri hajóút lett Genova-Róma-Nápoly-Mallorca-Barcelona-Marseille-Genova útvonalon.

A kezdet sem volt egyszerű, mert Genova 930 km. Én amellett tettem le a voksot, hogy előző nap menjünk le egyből Genovába, így legalább meg lehet nézni a várost. Végül nem ez lett, hanem rövid pihenővel Jesolo és este Berscia-ban szálltunk meg. Jesolo nem nagyon jött össze, mert ahogy lejöttünk az autópályáról, egyből egy nagy dugóba kerültünk. Kb. másfél óra lehetett, míg a 25 km-t megtettük. Az autópályáig vissza ugyanez. Szóval, mire Brescia-ba értünk kb. annyit ültünk az autóban, mintha lezúztam volna Genovába.

Másnap viszonylag hamar leértünk a kikötőbe. Ami mondjuk nem Genovába volt (hanem 20 km-re), de mindegy. Illetve majdnem, mert sajnos Genova megint elmaradt. A kikötőben (amit nem volt túl könnyű megtalálni, mert a hajóstársaság elfelejtett egy rohadt GPS koordinátát adni) gyorsan elszedték a kocsit (meg 80 eurot), így nem nagyon volt más választásunk, mint felszállni a hajóra. B verzió az lett volna, ha nem megyünk be a parkolóba, de az eléggé veszélyesnek mutatkozott, mert a parkoló nem tűnt valami nagynak (nem is engedték, hogy én keressek parkolót a kocsinak, hanem elvitték a kocsit), a sor viszont egyre csak nőtt. Felszállni sem volt könnyű, mert szigorúbb ellenőrzés volt, mintha repülőre szálltam volna. Még retinafotót is készítettek (a sima fénykép mellett), épp csak a prosztata vizsgálat maradt el. Körülbelül három óra múlva elindultunk Rómába.

Róma

Illetve Civitavecchia kikötőbe, ami Rómától 70 km. Az utazási iroda szerint ez már Róma, úgyhogy most tudatosult bennem, hogy amikor Sopronban laktam, akkor az már Bécs volt, ha egyszer elköltözöm Sárvárra, akkor meg a Balatonnál fogok lakni. Végül minden rosszban van valami jó. Mert így legalább vonatozhattam is egy órát, míg beértünk Rómába. Sőt buszozhattam is, mert a hajóstársaság a kikötő végébe kivitt busszal, mert az is lett volna 2-3 km. Tehát a menetrend: hajóról le, busz a kikötő bejáratáig, helyi járatos busz a vasútállomásig, vonat Rómáig (vissza nyilván ugyanez). A hajó kilenckor kötött ki, ötkor indult tovább. Persze a másik verzió a taxi a kikötőtől, városnézéssel jó sok euroért.

Mindenesetre teljesen váratlanul ez nem ért és úgy készültünk, hogy az idő rövidsége miatt Róma csak egy részét nézzük meg. Így a Vatikán közelében lévő vasútállomáson leszálltunk és egy nagyobb gyalogos sétát tettünk a főpályaudvarig, ahol visszaszálltunk a vonatra.

Vatikánnál túl sokat nem időztünk, mert a Sixtusi kápolnát esélytelen volt megnézni a 200 méteres sor miatt, így elindultunk a belváros felé az Angyalvár érintésével. Rövid sétával elérhető a Piazza Navona , illetve a Pantheon. Kis kitérő innen még a Trevi kút, amivel nem volt nagy szerencsénk, mert épp felújítás alatt volt.

A végállomás a Forum Romanum és a Colosseum volt. Hosszabb ideig sajnos sehol nem tudtunk időzni, így a Rómára jutott kb. négy óra -gyalogosan- ennyire volt elég. Végül az utolsó előtti vonattal visszamentünk Civitavecchia kikötőjébe.

Nápoly

Nápolynál a kikötő közvetlenül a városközpontban volt. Úgyhogy itt viszonylag hamar elértük az óvárosba vezető utat. Az előző napi rohanás meglátszott a társaságon, mert a lelkesedés nem volt túl magas.

Ennek az lett vége, hogy az óvárosi rész után mindenki arra szavazott, hogy inkább a hajó. Mivel még jó sok időnk volt és a hajó is közel volt, így én maradtam a városban és azt terveztem, hogy felmegyek a Sant’Elmo erődbe, mert a leírások szerint jó fotókat lehet a magaslatról készíteni. Megcéloztam a Montesanto vasútállomást, ahonnan elméletileg ment is egy fogaskerekű az erődig. El is értem volna, ha nem kezdem el nézegetni Nápoly másik (szemetesebb) arcát.Kicsit tétováztam, hogy utcai szemétkupacot a turista mentes övezetben direkt fotózzak-e… Pont előttem ment el a fogaskerekű és mivel rossz helyen is rongyoltam be a vasútra egy rendőr lecsapott rám. Sajnos segített annyit, hogy azt mondta, hogy van egy lépcső is a fogaskerekű mellett. Elindultam így gyalog.
Kár volt… Kb 200 méter után a hat méter széles lépcsősorból három lett, majd egy. Gyakorlatilag az egyik ház bejáratától a másik ház bejáratáig vitt. Aztán a következő hiba az volt, hogy elhagytam a fogaskerekű nyomvonalát. Gondoltam találok én kevésbé meredek utat is.

Nem találtam…. Sőt, igazán egy idő után azt se tudtam hol vagyok, egyszer visszafordultam (azt gondoltam, fényes nappal ide, vagy oda, itt nem megyek tovább) és egyszer fel is adtam. De mivel a GPS folyamatosan csak 500 méter mutatott a célig, még egyszer visszafordultam. Persze volt, hogy megszívtam, mert miközben -az ugyanolyan meredek lépcsőkön- baktattam felfelé egyszer csak vasráccsal le volt zárva az utca (nappal…). Így kereshettem kerülőt. Egy órát gyalogoltam kb. felfelé és összesen egy emberrel találkoztam. Az is valami szerencsétlen 50-es turistanő volt, aki a bőröndjét ráncigálta a lépcsőn felfelé és izgatottan keresett valamit. Segíteni nem tudtunk egymásnak és gyorsan ott is hagytam, nehogy azt higgye majd cipelem a bőröndjét.

Kimerülten feljutottam a Castel Sant’Elmo bejáratához. A bejáratnál egy olasz oltogatott egy csajt. Pont arra gondoltam, hogy úgy vagyok, mint az angol turista a Csapd le csacsi filmben és már majdnem kiejtettem én is a „ticket please” varázsszót, amikor a csávó laza hanyagsággal az A1-es megállító táblára mutatott: CLOSED. És csak annyit mondott: tomorrow.. Én üdvözöltem a közvetlen felmenőit, imádkoztam egyet a jóistenhez és a bejárattal szemközti kocsmába megittam egy Heinekent. Aztán egy másik lépcsősoron elindultam lefelé. Rájöttem, hogy ez lett volna az, amit a rendőr mondott. Mondjuk nem volt kevésbé meredek ez sem. Nem szeretnék ide bútort hozni, de még a napi bevásárlást se felcipelni.

Viszont a Via Toledo felé hangulatos nápolyi utcákon lehetett lefelé jönni. Már erőteljesen készülődtek az esti sorsdöntő VB mérkőzésre: a boltok elé olasz zászlókat raktak ki, a szemközti lakásokat összekötő szárító köteleket is felzászlózták. Kiestek, úgyhogy az esti műsor külön történet lehetett…

A Via Toledo elejét még megnéztem, de ez a Galeria Umberto kivételével egy vásárló utca (amolyan Váci utca). Úgyhogy inkább a part felé vettem az irányt (a hajó is arra volt) és Castel dell’Ovo erődöt vettem célba, illetve kikötő mellett lévő Castel Nuovot. Azt nem mondom, hogy nem fáradtam el a 35 fokban, mire végül öt körül felszálltam a hajóra.

A hajó

Mi alapvetően nem a hajó miatt mentünk hajós nyaralásra, hanem a városnézési lehetőségek miatt. De nagyon sokan vannak, akik ki sem szállnak a hajóról. Az egy hetet a Costa Serena fedélzetén töltöttük. Néhány adat a hajóról: 300 méter hosszú, 35 méter magas, 17 szintes (ebből 14 az utasoké), van 5 étterem, 13 bár, 4 medence. 1500 kabin (3800 utasnak) és 1100 fős személyzet (90%-a Fülöp szigeteki). Costa Serena

Szóval önmagában is egy kisebb város, de ennek ellenére nekem annyira nem jött be. Igazán csak inni lehet itt, ha ez valakit érdekel és megveszi a napi 25 eur/fő-s italjegyet (vagy ha helyben fizeti a fogyasztást, akkor adott esetben a többszörösét is elköltheti ennek). A bárok zömében este nyitnak, a medencés rész kicsi, a felső teraszon meg marha nagy a szél. És még nyár is volt, úgyhogy a tenger sima volt. Én a belső kabint bírtam (a harckocsiban hozzászoktam a kiképzéshez), ott a klíma is optimális volt, ráadásul VB-t is nyugodtan tudtam nézni. Úgyhogy ez segített abban, hogy ne ugorjak ki a hajóról valahol Nápoly és Mallorca között. Tulajdonképpen csak egy nap volt a tengeren napközben a hajó, egyébként az egyik várostól a másikig éjjel ment, nappal lehetett a városnézésre koncentrálni.

Persze igényes volt (főleg a színházi rész volt más, mint az etalonnak számító, német turista hülyítő animátoros színház), de a Casino, játékterem a nappali rohangálás után annyira nekem nem hiányzott.

Palma de Mallorca

Kis sétával kezdtük a városnézést ismét. Taxival, vagy busszal is megközelíthető a kikötőből a belvárosi rész, de gondoltuk a vitorlás kikötő mellett a sétányon élvezetesebb lesz bemenni. Időnk is volt bőven, mert innen csak éjfélkor indult tovább a hajó Barcelonába. Összességében azért nem volt kevés a megtett táv, mert egy kis fürdést is terveztünk (máshol nagyon úgysem lehetett a tengerben fürödni az egy hét alatt) és homokos rész a városközponttól a kikötővel ellentétes oldalon volt.

A katedrálistól a belvároson keresztül mentünk egy rövidebb sétával így a homokos tengerpart felé. A város egyébként egy hangulatos kisváros, de szerintem nem különösebben több.

La Llotja
Consolat de Mar
Katedrális
Palace de Cort|Consell Insular
Santa Eulária templom
Sant Francesc templom
Püspökség
Leírás

Barcelona

Sajnos itt is elég rövid idő állt rendelkezésünkre. Körülbelül, annyira kevés, mint Rómában. A különbség talán nekem az volt, hogy én korábban többször is jártam már itt, ráadásul egyszer két egész napom volt, hogy bejárjam a várost. Itt kicsit elszúrtuk a kikötőből való kijutást, mert pontosan nem tudtam, hol kötött ki a hajó. A terv az volt, hogy a La Rambla irányából megyünk a Güell Parc felé és onnan visszajövünk taxival. Viszont a la Rambla –mint kiderült- annyira közel volt, hogy a taxisok nem akartak oda elvinni ennyi embert, végül a hajóstársaság buszával mentünk ki a sétány elejére, 6 EUR/fő díjért. Ahogy elindult a busz, már láttam, hogy hol vagyunk, de akkor már mindegy volt. Szóval egy perc buszozás után megérkeztünk a La Rambla-ra… Innen rohanva indultunk a Placa Reial, majd a katedrális felé. Barcelona esetén mindenki a Sagrada Familiára kíváncsi, de szerintem a katedrális és a Santa Maria del Mar (az most sajnos kimaradt) összességében ugyanúgy kihagyhatatlan. A Katedrálisba mindenképp érdemes bemenni, mert a templomon túl a kerengője is nagyszerű.

A belváros után az Eixamplé negyed felé vettük az irányt, ami igazán egyedi. Nagyrészt a Gaudi által tervezett épületek miatt. A templomot még 1882-ben kezdték el építeni (akkor még csak kriptaként), Gaudi 1891-ben vette át az építkezést és formálta saját elképzelésére. 1926-ban elütötte egy villamos és meghalt, így az építkezés egy ideig állt. Jó ideje újra építik, de én 10 éve voltam utoljára Barcelonába, hát nem sok minden változott. Itt értelmet nyer a spanyolok egyszavas munkamorálja: mañana (holnap).

A Sagrada Familia most is kimaradt. Véletlenül beálltunk majdnem a sor elejére (nem láttuk, hogy elfordul) és mikor a biztonsági őr megmutatta a végét, akkor feladtuk. Szóval háromszor voltam Barcelonába, de ez mindig kimaradt. Állítólag nem is annyira érdekes belülről…

Innen taxival mentünk a Güell parkhoz (szintén Gaudi tervei alapján készült). Rövid sétát tettünk a park egyik magaslatáig Többre nem is nagyon volt idő, meg a spanyolok fizetőssé is tették egy részét.

Ha valaki Barcelonában jár, ne hagyja ki a Sants-Montjuic városrészt. Bár az olimpiai létesítmények egy része elég siralmas állapotban van, de az Olimpiai stadion remek és ha teheti menjen ki egy meccsre is (itt játszik az Espanol és általában azon a héten, amikor a Barcelona idegenben van). Az erődből remek a kilátás a városra és gyönyörű parkok és épületek vannak a hegyen.

A távolságok miatt taxival, vagy tömegközlekedéssel érdemes menni. A taxi olcsó, sok is van és gyors is. És ne hagyja senki ki a Camp Nou mellett magyar sport éttermet (Hungaryto futballárium futballarium), melyet egy kivándorolt Haladás huligán (Pumesz) üzemeltet.

Marseille

A hajó a régi kikötő előtt vetett horgonyt. Így néhány mentőhajóval szállítottak ki a régi kikötő bejáratához. A mentőhajó majdnem a Cathedrale de la Major mellett állt meg, úgyhogy először erre vettük az irányt. A kis kitérő után a régi kikötőhöz mentünk, ahol kisvonatra szállítunk, ami felvitt minket a Notre Dame de la Garde templomhoz. A kisvonat tesz egy nagyobb kört míg felmegy a templomhoz, így viszonylag hamar körbejárható a tengerparti rész is. A templomtól jól belátható egész Marseille.

Sok időnk sem volt és az utolsó napra többet nem terveztünk. Ráadásul én már voltam Marseille-ben, annyira nem ragadott magával akkor sem..

A hajó késő délután indult a kikötőből Genova felé. Másnap reggeli után kiszállás. Sokkal egyszerűbb ez sem volt a beszállásnál, mert csak csoportokban engedtek ki a hajó fedélzetéről.. Kocsi kulcsának visszaszerzése, bőröndök előkeresése, kocsi keresés a parkolóban… Meg tíz óra autózás és túl is is estünk a hajós -soha többet meg nem ismétlődő- kalandon.